A játékboltok két jól elkülönülő színvilágban pompáznak: a fiúknak szánt polcsorok sokszínűek, a lányok játékai között viszont kiütéssel nyer a rózsaszín. Ugyanez a helyzet a gyerekruhák, a kiegészítők és az írószerek között. Az angol Pinkstinks kampány háborút indított a lányok kisgyerekkori „pinkifikációja” ellen.
Az akció kezdeményezői, Abi és Emma Moore, a rózsaszín dömpingben mindenekelőtt gender-problémát látnak: számukra ez egy szinte alternatíva nélküli és meglehetősen hagyományos lányszerep totális szimbóluma, mely nem teszi lehetővé az eltérő nőképekkel való azonosulást. Az NGO-knál, illetve a televíziós iparban ténykedő 38 éves Moore-ikrek saját gyerekeik révén tudatosították igazán, hogy a nemi szerepek milyen erőteljesen különülnek el már az óvodás korosztályban is.
A gyerekeknek szóló árucikkek piaca a kilencvenes évek óta hatalmas ütemben növekszik. A fogyasztói kínálat nemenkénti egyoldalúsága miatt Ed Mayo, a brit Fogyasztói tanács volt elnöke, gyermekfogyasztás-szakértő, egyenesen „gender-apartheidről” beszél. Sue Palmer, oktatási szakíró a szín „erejének” fejlődéslélektani hátterét világítja meg: véleménye szerint a forgalmazók két egyidejű életkori sajátosságra építenek, melyek egyaránt két-három éves korban jelentkeznek: a csoportba tartozás elemi igényére, valamint a nemi különbségek tudatosítására. A kisgyerekek a családon kívül így már ekkor a nemi csoportjukkal azonosulnak mindenekelőtt. Ennek jelenkori médiuma lenne a lányok esetében a pink.
Pedig nem volt ez mindig így: a negyvenes évek előtt „szemérmessége” miatt még a kék számított lányos színnek, és a fiút váró szülők festették rózsaszínre a gyerekszobát – legalábbis a jómódú családokban. A századforduló előtt pedig a gyerekek öltöztetése és megjelenése mai szemmel nézve kifejezetten uniszex volt. A nemi sztereotípiákra való fogékonyság mai reneszánszát azonban egyre tudatosabban használják ki különféle marketingeszközök segítségével.
A kislányok nagy többsége előtt így csak egyfajta szerepmodell jelenik meg: a miniatűr divatkirálynőé. A fogyasztói divat hatására a kortárs-csoportok – többek között a Moore-nővérek szerint - szinte büntetik az efféle fodros-habos álfeminitástól esetleg különbözni akaró gyerekeket. A lányos szülők jelentős hányada tudattalanul is asszisztál gyermeke korai Britney Spears-esítéséhez. My Little Pony, Barbie és az aktuális girl-ikon, Hannah Montana nyomában megjelennek azok a kisgyerekeknek szánt játékszerek is, amelyek már egyértelmű erotikus jelentéssel bírnak. A gyerekvilág óvatlan szexualizálása ellen a napokban a Tory vezető, David Cameron is kikelt.
A konzervatív hangnemű családvédelem itt üdvös is lehet, de a Pinkstinks ennél többet kíván elérni. Karácsonyi kampányukban a felelős vállalatként ismert Early Learning Centre bojkottjára szólítottak fel , azt kifogásolva, hogy a cég a játékokat kifejezetten nemi alapon kínálja fel. „Hipokrita magatartás: az ELC azt állítja, hogy a játékaikat úgy tervezik meg, hogy fejlesszék a gyerekek képzeletét és kreativitását, hogy játékosan nevelve a gyerekek megtapasztalhassák az előttük álló gazdag lehetőségeket” – fogalmaz Emma Moore. „A honlapjukon ehhez képest azt látjuk, hogy amíg a fiúk orvosok, rendőrök, tűzoltók, kalózok és lovagok lehetnek, a lányokra – az ERC saját szavaival élve – csak az „igen nőies” tündér-, hercegnő- és nővéröltözékek várnak. Ez az otromba nemi sztereotipizálás korlátozza a lányok lehetőségeit.”
A Pinkstinks kezdeményezői ehelyett azonosulásra méltó, pozitív tartalmú női szerepmodelleket kívánnak a gyerekek elé állítani. Hamarosan elindítják nekik szánt oldalukat, mellyel talán majd őket is sikerül majd valóban megszólítaniuk.
„Lányok és fiúk közül is sokan szeretik a rózsaszínt, mások meg nem. Ez miért baj? Ha nem tetszik a szín, mindenki átfestheti arra, amire csak akarja.”
Maryam, Szaúd-Arábia (8 éves)
„A rózsaszín jó szín, de nem csak lányoknak való. Az én iskolámban a fiúk több mint felének rózsaszín kesztyűje és rózsaszín sapkája van.”
Abigayle, Cumbria (11 éves)
„Ha a lányoknak gondja van a színnel és a választékkal, menjenek át a fiúosztályra, ott van minden.”
Robert, Yorkshire (12 éves)
A rovatot a RECON - Reconstituting Democracy in Europe támogatja.
A hozzászóláshoz kérjük, jelentkezz be az oldal jobb felső sarkában található Bejelentkezés boxot kitöltve. Amennyiben nem vagy még regisztrált felhasználónk, a hozzászóláshoz itt regisztrálhatsz!
az én fiam szereti a rózsaszínt.
de bevallom, hogy most, amikor az ovira készülve benti szandált kerestünk neki off-szezon, és a decathlonban már csak rózsaszín volt, nem vettem meg neki.....
A lányom szereti a pónis és hercegnős borzalmakat, van is neki nem kevés ilyen cucca. tudja, hogy én nem rajongok ezekért a tárgyakért, de a cikizésnél tovább nem megyek, nem tiltom, nem zavar, ha ilyeneket kap a nagyszülőktől. A farsangon tavaly ördögfióka volt, idén páncélos lovag. Jövőre pókember akar lenni, főleg miután az ovitársnője szerint lányok nem lehetnek pókemberek, mostmár csakazért is. A 11 hónapos öccse gyakran van pink ruhában, nem fogom lecserélni a tökéletes csecsemőanorákot és termopulcsit csak azért, mert fiúnak született szegény kis második.
a lányom barátai között azt látom, a fiúknak nehezebb, minha nekik cikibb lenne lányos dolgokat hordani, tevékenységeket választani, a lányok rugalmasabban kezelik az ilyen helyzeteket.
hát. önmagában a szín nem tudom, miért korlátoz. engem ez a kampány a cikk alapján nem győzött meg...
rákattintottam a holnapjukra, és a pinkifikáció inkább valóban egy szerepmodell, amelynek a szín csak egy (önmagában kevéssé kifogásolható) eleme.
fiam 4. születésnapja előtt:
-gondolkoztál már azon, kisfiam, hogy mit szeretnél születésnapodra?
-munkagépeket.
-és nem szeretnél valami mást is? meseönyvet, diafilmet....
-de igen, de az is legyen munkagépes!
a gyerek nem jár óvodába, van egy lánytestvére, van babája is, amit akkor, amikor a húga született és a hatás nagyon erős volt, sokszor megszoptatott. most is szopik még a testvére, de már nem jelent ez neki olyan újdonságot. elvétve babázi, a plüssállatok kevés kivételtől eltekintve nem érdeklik
kezdettől fogva a fiús dolgokra mozdul (autó, szerszámok, munkagép, mozdony, minden, ami harc... ez utóbbinak nyilván nem örül az ember, de mit lehet tenni? (és ez gondolom,még inkább így lesz, ha óvodába megy.)
1 éves korától 3 éves korág az egyik legkedvesebb esti meséje az obi katalógus volt. már majd megőrültünk tőle...
és ez nem változott attól, hogy a húgát a plüssállatok meg a nyakláncok érdeklik.
my little pony: egyszer a kórházban voltam vele, meglátott egy ilyen pónit a lányom, és azonnal beleszeretett. iszonyú ronda, de ha egyszer neki ez tetszik? a gyerekenek más az ízlésük. a lányom bukik a csilivili szarokra. mint egy szarka, minél fényesebb, annál jobb. ha visszagondolok, én is csodáltam a strasszköveket, a 70-es évek magyarországán ritka kincs volt az ilyesmi.
azt hiszem (remélem) a lányom ízlése letisztul, amikorra kialakul a személyisége, és a fiamat is érdekli majd más (pl. az autókorszakon már túl van)
én ezeket olyan stációknak gondolom a személyiségfejlődés és a nemi identitás kialakulásában, amelyen szépen végigmennek, aztán majd elkezdenek mással is foglalkozni
SZOC&POL 
