|
Copyright © 2004 Anyahajó Egysület |
Forrás: Tűsarok [http://www.tusarok.org] Több nagy „tablettacég” honlapját pásztáztuk végig, hogy megtudjuk: a gyártók hormonális alapon képzelik el a fogamzásgátlást. Nem lepődtünk meg. A gumi „illúzióromboló”, a tabletta viszont - azt mondják - nagyobb találmány, mint amit Einstein valaha is kiötölt. A Schering: kontroll a nők kezében A scheringclub.hu-n eme marketingstratégiának megfelelően a fogamzásgátlás és a hormonális fogamzásgátló történetének hosszú és színes verzióját olvashatjuk. Csak néhány karakteres elemet emelnék ki ebből a hosszú szövegből. A fogamzásgátlás kezdetleges módszereinek leírását, amely a kotonnal, pesszáriummal és a spirál korai modelljével zárul, a site így összegzi: „Nagy szerencse, hogy a korszerű méhen belüli fogamzásgátlást a Schering jóvoltából világok választják el ezektől az eszközöktől...” (Ez persze, tekintve hogy nem a Schering dobta piacra az első hormonális fogamzásgátlót, retorikus túlzásnak tűnik.) „Einstein és a Schering nagyot alkotott” – olvasható a weboldalon. Mert, ahogy mondják, a hatvanas évek elejétől kezdve a cég is piacra dobja fogamzásgátlóját, hogy így a nők „felfedezhessék a teherbeesés félelme nélküli szexualitás élményét”. Negyven évvel később pedig vezető történészek azt nyilatkozzák: a fogamzásgátló tablettának nagyobb hatása volt az emberi társadalomra, mint például Einstein relativitás elméletének. „A fogamzásgátló tabletta a női szabadság jelképévé vált” – hangoztatja a történeti áttekintés. A Schering oldalai – függetlenül attól, egyetértünk-e tartalmukkal – egyértelműen hiányt pótolnak. A házipatika.com fogamzásgátlással kapcsolatos oldala és a magyar internetlexikonok, mint például a mimi.hu is, a Schering által összegyűjtött információkból merítenek. Kérdés, mennyiben ad teljes és objektív képet a fogamzásgátlókról egy hormonális tabletta gyártójának weboldala. A Schering menürendszerének másik érdekessége, hogy rendkívül ígéretes című, ám angol nyelvű oldalakat is felvesz linkgyűjteményébe. Ezek az oldalak részben általános, részben pedig helyiérdekű információkat nyújtanak. Országválasztójukban nem lehet Magyarországot kiválasztani még angolul sem, a Schering Magyarország tehát - ellentétben például a szintén kis piacon működő horvátországi Scheringgel - nem kíván tájékoztatást adni a magyar viszonyokat illetően. Tény viszont, hogy az angol oldalak általános jellegű információit lefordítják és beillesztik a Schering klub menürendszerébe, köztük a femalife.hu–ra.
A scheringclub.hu egyik hasznos szolgáltatása a fogamzásgátló-választó segédlet, amely egy teszt kitöltése után megnevezi és röviden jellemzi a lehetséges fogamzásgátlási típusokat. A Schering a hormonális fogamzásgátló előnyeiként sorolja fel, hogy biztonságos, könnyen alkalmazható, a rendszertelen ciklust beállítja, a menstruációs panaszokat enyhíti, véd a méhtestrák, a petefészekrák és a kismedencei gyulladások ellen. Hátránya szerintük mindössze annyi, hogy pontosan kell szedni, és hogy idősebb korban és dohányzás mellett nő a keringési rendellenességek lehetősége. Érdekesség, hogy a fogamzásgátló által elnyomott és megszüntetett ciklust minden cég, így a Schering is „szabályozott”, „beállított” ciklusnak nevezi. Ugyanígy a tabletta elhagyásával jelentkező vérzést „kellemesebb”, panaszmentesebb menstruációnak nevezik. A méhen belüli hormonális fogamzásgátló rendszerről a Schering azt mondja: A módszer a méhen belüli eszközök és az orális (hormonális) fogamzásgátlók előnyeit egyesíti, azok esetlegesen fellépő hátrányait kiküszöbölve. (Például a menstruációs vérzés mennyiségét csökkenti, rövidebbé, fájdalmatlanabbá teszi a „nehéz napokat”, a méhen belüli eszközöknél előforduló fertőzések az új módszer használatával elkerülhetők.) Az új módszer lelke egy apró, a méhbe helyezett rendszer, amelyből naponta egyenletesen, kis mennyiségben sárgatesthormon (progesztagén) szabadul fel. A felszabaduló hormon mennyisége a tablettával bevitt napi hormonmennyiségnél lényegesen kisebb, hiszen a rendszer helyben, a méhben hat, így a fogamzásgátló hatás fenntartásához jóval kevesebb hormon is elegendő. E forradalmian új módszer megbízhatósága - az alacsony napi hormonfelszabadulás mellett is - egyedülálló, a sterilizálással egyenértékű. A sterilizálással szemben azonban ez az új módszer nem jelenti a terhesség végleges megakadályozását. A rendszer eltávolítása után a fogamzóképesség maradéktalanul helyreáll. A méhen belüli hormonális fogamzásgátló módszer öt évig nyújt teljes védelmet, ezt követően a rendszer cseréje szükséges. A nem-hormonális módszerekről a Schering véleménye ambivalens: bár elismeri hatékonyságukat, ám mindig függővé is teszi valamitől - többnyire a helyes alkalmazástól -, amit a könnyen kezelhető és elterjedt gumi esetében megtold a titokzatos „egyesek számára illúzióromboló” kitétellel. A Schering-píár összességében a nők számára elfogadható és empirikusan igaz „nők kezébe adott kontroll” képzetére épít, ugyanakkor nem tájékoztat pontosan e kontroll természetéről és méreteiről. A Richter és a kontroll nyelve
A használati útmutató után a tabletták kiválasztásában és beszerzésében azonban a következő, színesebb szöveg kínál segítséget: Ahogyan a szerelmespárok esetében is nehéz megmondani, hogy ki választott, nem egyszerű a fogamzásgátló tablettáknál sem. A gyanútlan olvasó egyből rávágná, hogy természetesen a nőgyógyász. A nőgyógyászok meg azt mondják, hogy mi azért írjuk ezt vagy azt a tablettát, mert a „beteg” kérte. Az igazi választásnak úgy kellene zajlania, hogy a nőgyógyász a páciens megfelelő kikérdezése és vizsgálata után (ezekből következtetni tud a hormonstátuszra) a rendelkezésre álló palettából a páciens egyetértésével kiválasztja a hormonstátusznak legjobban megfelelő tablettát. Így elkerülhető lenne a rossz választásból eredő mellékhatások jelentkezése és az a bizalomvesztés, mely ilyen esetben rendszerint bekövetkezik. A valóságban azonban elég gyakran a "beteg" rendel. E rendelés alapja pedig vagy a szomszédasszony, vagy a barátnő, vagy egyes női lapok jól fizetett spontán beszámolói arról, hogy ha azt a bizonyos tablettát szedi, akkor 20 évet fiatalodik, 30 kilóval könnyebb lesz, s bőre mint az újszülötté. Vannak, akik csak úgy jelentkeznek, hogy valami modern tablettát kérnek, s figyelmen kívül hagyják azt, hogy ami nálunk új, az másutt már régi, és hogy ami új, az nem biztos, hogy modern is. Ez a szöveg feltételes módban határozza meg a nőgyógyász feladatát a tabletta felírásában, s egyben azt a látszatot kelti, hogy az orvosok jelentős része különféle egyéb érdekei miatt egyszerű szolgáltatóként viselkedik, és beleszólást enged a fogamzásgátló kiválasztásába a hozzá forduló nőnek. Ha ez a megállapítás felméréseken alapul, akkor az orvosokat mindenképp fel kéne világosítani ennek káros voltáról, hiszen a gyógyszerfelírás az ő kizárólagos felelősségük. A Richter-píár azonban a nőgyógyász és a fogamzásgátlást kérő nő viszonylatában a nőgyógyász védelmére fordít rendkívüli gondot, azt a kevésbé praktikus módszert választván, hogy a tranzakcióban résztvevők jóval nagyobb létszámú, a tabletta kiválasztásában és felírásában nem operatív szerepet játszó csoportját, a nőket vezeti be a tablettaválasztás dilemmáiba. Hasznos lenne ezen a ponton, ha a szöveg részletezné a kívánatos vizsgálatok milyenségét, ez ugyanis lehetőséget adna a nő számára az orvos eljárásának megítélésére. Ilyesmiről azonban nincs szó.
A nőgyógyász feladatát és felelősségét az is csökkenteni látszik, hogy a szöveg nem mondja meg pontosan, kinek is kell gondoskodnia az alábbiakról: Minimális követelmény, hogy az esetlegesen előforduló betegségekre (öröklődőkre is) rákérdezzenek az első felírás alkalmával. Tisztázni kell a menstruációs ciklussal kapcsolatos kérdéseket (ciklushossz, menstruáció tartama, erőssége stb.), és illik elvégezni a nőgyógyászati rákszűrő vizsgálat mellett a testsúly- és vérnyomásmérést is. Tehát valaki rákérdez a dolgokra… talán a fogamzásgátlást kérő nő? Ebből az idézetből az is kiderül, hogy a tabletta felírása előtti vizsgálatok, illetve a tájékozódás egy része a Richter-píár szerint illem kérdése. A folytatás, ha lehet, még színesebb: Sokszor kérdezik a nők, hogy melyik a "legjobb" tabletta. Őszintén csodálkoznak, amikor megmondjuk, hogy olyan nincs. Nem szabad bedőlni azoknak a hirdetéseknek és barátnői tanácsoknak, hogy ezt vagy azt a tablettát kell felíratni, mert mindenkinek egyformán jó tabletta még nem született. Ez az ideális állapot akkor következhetne be, ha sikerülne "előállítani" az "egyen nőt". Ez ellen azonnal tiltakoznának persze a férfiak, hiszen elképzelni is szörnyű, hogy minden nő egyforma lenne, és a házsártos feleségről szóló panaszáradatot azonnal megakasztaná a barátnő (aki persze ugyanolyan házsártos lenne). Talán e kis kitérővel sikerül meggyőzni nőket s férfiakat egyaránt: ne kívánjuk az egyforma, uniformizált nőt, s ha ilyen nincs, akkor egyértelmű, hogy nincs mindenki számára egyformán jó fogamzásgátló tabletta sem. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy itt tetten érhető annak a hirdetőnek a felelőssége, vagy inkább felelőtlensége, aki mindenkinek egyformán ajánlja egyetlen tablettáját. Ugyanis ha nem válik be ez a bizonyos tabletta, a próbálkozó ebből azt a következtetést vonhatja le, hogy ő nem szedhet fogamzásgátló tablettát. Ezzel elveszíti a megbízható fogamzásgátlás lehetősége mellett a hitét is e módszerben. Mi sohasem mondtuk, és most sem mondjuk, hogy bármelyik tablettánk alkalmas arra, hogy mindenki szedje. Elmondhatjuk azonban azt, hogy mindenki számára tudunk megfelelő fogamzásgátló tablettát ajánlani a forgalmazott 8 kombinált fogamzásgátló készítményünkből, sőt már a sürgősségi tablettából is kettő áll rendelkezésre.
Itt ehelyett azt a kissé zokniszagú retorikai érvet látjuk, amely szerint az egyformaság következményei, ahogy a feleség és a szerető alakjának tréfás és tömör felvillantása mutatja, talán annyira megviselhetnék a férfitársadalmat,hogy a tablettára már nem lenne szükség. A Richter e szövegek alapján nemcsak lenézi termékei kizárólagos vásárlóközönségét, hanem arra is veszi a fáradságot, hogy tájékoztatójában gúnyolódjon rajta. A tájékoztató stílusa a 16. századi asszonynevelő rigmusok hangnemét idézi, ám nem világos, milyen jogon és milyen célból oktatja ki a cég esetleges vásárlóit. Ha ugyanis elfogadjuk azt, amit a tájékoztató első fele sugall, hogy a nők választanak, nem az orvos, nem praktikus; ha meg az orvos választ, akkor kicsit lárpúrlár a gúny. A Richter - úgy tűnik - nem döntötte el, hogy gyógyszernek vagy árunak tekinti-e a tablettát. A tájékoztató első fele gyógyszerként, második, idézett passzusai viszont áruként tekintenek rá, mégpedig olyan áruként, amelynek kiválasztásáról - sajnos - a vásárló dönt. E két álláspont viszonyának tisztázatlanságát és ellentétét aztán a szöveg mizogyn rigmusokkal oldja föl. Valóban nehéz helyzetben vannnak a fogamzásgátlót reklámozók, hiszen a tabletta nem gyógyszer, egészséges emberek szedik, és van alternatívája, másrészt viszont tény, hogy a tabletta vényköteles. virág |
